Vadcsapáson

A csillagok lehullva holdvilágban
Regékbe hívnak ének-álmodva;
A lelkem ott kötetlen jár mostan,
Merengve múlt s jelen között imában.

A lépteimben elveszik világa:
Utam visz át az éjben álmosan,
Hol űzve csodaszarvas átrohan,
Agancsa közt napot hoz, égi lánggal.

Hasít sötét reménytelenbe fénye -
Feszülve várta íjam ezt a célt már,
Toporgok, ím a sorsomat megértem:

E próbatétel átkot aggat énrám.
Egy sóhaj száll, kitárul így egészen,
S elengedem... nyilam vagy a prédám?